“Ezzel a szabadsággal”

A világ minden részéről gyűltünk össze a Róma melletti Castel Gandolfoban a Fokoláre Mozgalom fiataljai, hogy december elején előretekintsünk a 2012-es évre, terveket szőjünk magunk és a ránk bízottak számára. A vágy: jövőnk építése. A kulcsszó: együtt.

Együtt fiatalok és felnőttek, együtt olaszok és brazilok, afrikaiak és chileiek. Együtt muzulmánok és keresztények. “Együtt vagyunk, ez a legnagyobb dolog az életünkben. Ez a nemzedékek és népek közti egység.” – Maria Emmaus Voce, a Fokoláre Mozgalom elnöke emlékeztetett erre minket, a négy földrész 14 országából összegyűlt 400 fiatalt.

Azért találkoztunk tehát, hogy megegyezzünk a Fiatalok az Egyesült Világért Mozgalom éves munkatervében. Néhány az előkerült témák közül: A Genfest, az élet igéje, a Sophia Egyetemi Intézet kulturális projektje.

A világméretű egység érzése főleg a loppiano-i (Olaszország) és a montet-i (Svájc) nemzetközi iskolákból érkezetteknek volt köszönhető, de voltak olyanok is, akik direkt erre az alkalomra szelték át az óceánt vagy utaztak több ezer kilométert: Chiléből, Brazíliából, Venezuelából, Guatemalából, Libanonból, Görögországból, Algériából. Bilal is velünk volt, aki egy algériai muzulmán srác Oránból: “Ez a kongresszus nagyon fontos számomra, mert együtt lehetek sok kereszténnyel. Egy lépés ez az egyesült világ felé”.

December második napjának délelőttje különösen pezsgőnek bizonyult. Másfél órás párbeszéd zajlott le Emmaus és köztünk. Remekül megértettük egymást. “Különleges találkozás volt. Emmaus még egyszer megmutatta nekünk, mennyire fontos a nemzedékek közötti kapcsolat, és hogy milyen sok gyümölcsöt terem.” – mesélte a Brazíliából érkezett Livia Beatriz.

“A vietnám kultúrában, ha egy idős ember mond valamit, a nála fiatalabbaknak a szerint kell cselekedni. Örülök, mert teljesen egyetértek azzal, amit ma mondott nekünk: hogy tegyük együtt a dolgokat, hogy nincs hierarchia, és hogy nem kell sokat beszélni, hanem csak tanúságot tenni Isten szeretetéről.“ – állapította meg Mara Vietnámból.

Mitti Torinóból ezekben a napokban rájött, hogy az Olaszországért projekt megvalósításához az emberi kapcsolatokból kell kiindulnia, teljesen belehelyezkedni a helyi körülményekbe. Paolo Seaulból jött és gépészmérnöknek tanul. Nagyon örült, hogy sok új barátja révén konkrét tapasztalatokat élhetett meg. Jacopo, az olaszországi  Terni városából ezt mondta: “Emmaus fantasztikus volt, mert mindig nagyon egyszerű és lényegre törő, tisztázza a dolgokat, és fekete-fehéren kimondja, milyen a helyzet”.

És hogy milyen húrokat pendített meg Emmaus, és miért van ennyire összhangban velünk?

“Ugyanúgy kell viselkednünk a többiekkel, ahogy Isten teszi velünk.” – mondta. “Isten mindannyiunkat meggyőzhetne. Feltehetne a fülünkre egy fülhallgatót, és minden pillanatban megmondhatná, mit tegyünk. De így távirányított robot lenne belőlünk. Ehelyett szabadon hagy, hogy szabadon szerethessünk, mert Ő szabad. Így fejlődünk és így valósítjuk meg önmagunkat. Isten ezzel ajándékoz meg minket. Ezzel a szabadsággal.”

Képek a találkozóról: https://picasaweb.google.com/111534611165100812141/2011120104ArcGMURoma?authkey=Gv1sRgCPzjybnY9PntKA&noredirect=1

Nagy köszönet a cikk fordításáért Prokopp Victoriának!

Forrás: http://giovaniperunmondounito.blogspot.com/