Egy egyetemista hétköznapja
Rossz paszban keltem, rajtam ült ez a rossz kedv, mikor elindultam az egyetemre. Aztán gondolva egyet, még első órám előtt beültem egy templomba egy kicsit. Az elején csak forrongtam, h ez-meg az, meg miért?.. Aztán elhatároztam, h ma megpróbálok “vízen járni”, azaz hinni Istenben, és amikor minden teljesen kilátástalannak tűnik, akkor is bízni benne. Kicsivel jobban indultam így neki a napnak. Egész nap tanulnom kellett. És többször is azt éreztem, hogy nem bírom, egyedül vagyok Istenem! De ilyenkor megpróbáltam rábízni magam, ezzel a sok negatív érzéssel együtt.
Így utólag visszanézve,többször is küldött valakit vagy valamit. Összefutottam az egyetemen egy kedves ismerősömmel, és délután, mikor teljesen megfáradtan hazaértem, hogy aztán megírjam az (online) ZH-mat egyedül, egy beugrott gondolatra felhívtam az egyik évfolyamtársamat, és így aztán együtt ültünk neki a dolognak. Nagyon sokat segített, hogy egymás mellett csináltuk, nekem ez is nagyon nagy ajándék volt, pláne, hogy egy olyan emberről volt szó, akivel egy ideje egy buta dolog miatt megromlott a kapcsolatunk, és most tök jó volt, mert azt éreztem, hogy végre tud felém nyitni.
Ha érdekel a GENFEST, iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy mindig elérjenek hozzád a legfrissebb információk!