…egyre több és több helyre jut el. Hamarosan indul a jelentkezés, de mit sem ér, ha előtte személyesen nem hívjuk meg a fiatalokat.
November végén Süttő Danival jártunk a Magyar Katolikus Püspöki Kar ifjúsági referenseinek országos találkozóján. Körülbelül 25-en voltak az ország minden részéről. Sok mindent el tudtunk mondani. Engem arra döbbentettek rá, hogy az egyház milyen nagy várakozással van a Genfest iránt. Azt mondták, hogy a Fokoláre Mozgalom most nagy szolgálatot tesz.
Sokáig ott maradtunk velük, együtt ebédeltünk, és ez alkalom volt arra is, hogy belelássunk a fiatalokkal folytatott munkájukba, megosszák a különböző nehézségeket is, amibe ütközhetnek. Megtisztelve éreztük magunkat. Látszott, hogy sok konkrét dologban tanulhatunk tőlük. Rögtön szerették volna tudni, hogy egy-egy egyházmegyének mennyi a limit, maximum hányan jöhetnek egy-egy térségből.
Aztán egy decemberi pénteken jutottunk el Gyömrőre. Az itteni közösség sokat dolgozott egy különleges este megszervezésén, ahová elhívták a katolikus, református, adventista, evangélikus fiatalokat, két gimnázium diákjait, és többeket a környező falvakból is. Körülbelül 50-en jöttünk össze, mindenhonnan egy kis képviselet volt, akik aztán viszik tovább a hírt. Nagyon izgalmas volt, ahogy Dékány Bulcsúval, Gőbel Marilennel, Somogyi Józsival és meglepetésünkre Kováts Gáborral egyberaktuk a gondolatainkat, és aztán rábíztuk magunkat a Szentlélekre. Kérdeztek is, de leginkább az életünk érdekelte őket. Miért vagyunk mi „Fiatalok az egyesült világért”? Spontán előhozták belőlünk a dolgokat. Előjött, hogy a Genfesten megosztott életünk a világ jelenlegi legnagyobb problémáira lehet válasz. Ez a mérce…
Voltak felnőttek is, közülük valaki felállt és bátorított mindenkit, hogy mindenképpen vegyen részt, mert életének legnagyobb élménye volt egy Genfest… ez örökre megmarad.
Később Marton Renivel és Nagy Palival Nyíregyházán felnőttekkel, többek között görög katolikus kispapokkal találkoztunk. A közösség tagjaival megpróbáltuk felmérni Nyíregyháza és Debrecen környékét. Milyen iskolákba közösségekbe lehetne eljutni. Rögtön azt kérdezték, hogy lelkileg hogyan készülhetnek minél jobban erre az eseményre. Úgyhogy ez alkalom volt arra is, hogy megosszuk az életigével kapcsolatos tapasztalatainkat.
Nyíracsádon (az ország talán legkeletibb sarka) pedig lelkesen vártak minket azok a fiatalok (kb. 15-en), akik már régebb óta ismernek minket. Úgyhogy tervezgettük a buszokat. Itt sok a szükséget szenvedő ember, sok mindenkinek munkanélküliek a szülei, mégsem ez érződött. A Genfest, a hidak építése kezdődött el. Bízunk a Mennyei Atyában természetesen. Egyenlőre ők is felmérik hogyan tudnának eljutni, és minél többen.
Marton Renivel persze megállapítottuk, hogy itt el kell időzni, beleilleszkedni az életükbe. Szinte nem is akartak minket elengedni.
Erhardt Mesi
Ha érdekel a GENFEST, iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy mindig elérjenek hozzád a legfrissebb információk!